Buzi-e vagy?

Oly közel hozzám e nemzedék,
mint földhöz a lépés.
Gyűjteném színeit továbbélt tavasznak,
magamban magamnak.
Ősanya féltés, vagy a csodálat
tölt el, ahogy a gravitáció fölfelé támad.

Elsőnek az igék fordulnak vissza.
A főnevek neme semleges.
Összeér a hím és a nő.
Terméket nemzenek.

Fény vibrátorok sülnek el.
Masszájuk robban.
Morze űrjelek röviden, hosszan.

Menni, menni üzenet vesszőkre szárad.
Buzi-e vagy kérdés az egyetlen válasz.

Mostba esik kísértete a múlt időnek.
Folytatás kezdetből mindenség nőhet.
De a jövő idejének jelenén
csak egyes szám első személy.

Picinyke én találat
feszül géniusz halálnak.
Mosoly vigyorban világfájdalom
végtelen jajjal szabadon.

Nehezedik a kapni, csak kapni.
Súlya alányom. A hol-van-az-alá talányon
a metrum méretlene mínusz alatt,
és milliónyi északkör darab
a déli sarkon egyenként fennragad.  
Melegedne a buzi-e vagy.

Mennyi hol-vagy kérdés tagad
magára lázat.
S mint egy kivert, éhező állat
harapást vakkant.
Vagy csak oázik.
A buzi-e vagy,- emberek közt fázik.

És én itt vagyok. Megmelegedtem anyának.
Valami nincs jól. Gyermekeim fáznak.












Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.