tintafolt

alszanak a lomha fák
felettük a Hold dalol
rég láttam anyát apát
az égen ragyognak valahol

megszépít az emlékezet
a fájdalom messze száll
szüleim szerettek lehet
énem hozzájuk talál

vége a felhőtlen ifjúkornak
a remény mégis bennem él
a regék is a hitről szólnak
s a vén Hold egyre csak mesél

hogy igazak-e meséi
vagy csak ámít hiteget
ha az ember tőle kérdi
ő egyet kacsint s integet

nincs mindenre válasz
mégis tudom legbelül
nem sírok minek is az
tollam nincsen egyedül








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-10-20 02:31:47
Utolsó módosítás ideje: 2022-10-20 14:11:30