Lutheriáda

Itt állok én a káosz közepén.
Itt állok, mert már nem tehetek másképp.
Fölém feszült a kéklő, tiszta ég,
Alá állított az isteni szándék.

Parazsas szava perzseli a szám.
Ha nem kiáltok, hát a nyelvem ég el.
Hogy ostorozzam az új Ninivét,
Mint egykor Jónás, úgy hívattam én el.

Hát látnom kell a patkány pestisét,
Hogy kimászott a pokolból a Sátán,
Hogy rőt papjai csalják az igét,
És nyúlós nyálán tocsogunk most kábán.

A gyehenna sok léha ügynöke,
Sok here, harácsoló haszonleső,
Hiú ripacs, hőbörgő pojáca,
Hóbortos, hazug, hazátlan hitszegő,

Patás lába a szívünkben dobog,
A gerincünkön, a lelkünkön tipor,
A becsület, a tisztesség oda,
Nyomukban bűn marad, könny, szenny, és      
                                                       nyomor.

Adás, vétel, csalás, kurválkodás,
Most a bűnös árul bűnbocsánatot,
Új, tiszta múltat, biztató jövőt,
Áru az igazság, áru lett a jog.

Fertőben fogant falánk férgeink,
Mérges marásától elsorvadt agyunk.
Bábok vagyunk, madzagon táncolunk,
De mellünk verjük, hogy szabadok vagyunk.
                                                      
Közénk szórták a hamis gyöngyöket,
Megnyomorított, szegény kábák közé,
Hogy sárban csúszva, kincset keresve,
Ne emeljük szemünk fel az ég felé.

Itt állok én, felkent írástudó.
Cinkosan nem tűrhetem e dagonyát,
Hiszem, hát vallom, fennen hirdetem:
Megbüntet az ég, de majd meg is bocsát.

Hirdetem, és hogy valljátok velem:
Az üdvösséghez csak hit kell, semmi más,
Keresek egy, még tiszta, szent helyet,
Ott lefordítom, mit mond a szentírás.

Ha érti mindenki az Úr szavát,
Hiába papolják patás próféták
A bűnös eszmék zagyva mákonyát,
Fényt gyújt az éjben az örök igazság.

S ha megkísért saját kis ördögöm?
Úgy hozzá vágok egy tintásüveget,
A foltja mindörökre megmarad,
Hogy lássátok, és hogy emlékezzetek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-05-15 11:27:32
Utolsó módosítás ideje: 2022-05-15 11:27:32