Kevert



Reggelenként kevered a kávéd, imádkozol
és a láthatatlan közben vegyül az illattal.
A kételkedés lefelé hull, hűvös homokká válik
a padlástérben. Imák várnak a megtörténés
betonpadkáján, mint a fekete szemetes edények

az utcán, egymás mellett, hétfőn hat óra körül.
Csak a felfelé futó ereszek tudják megvígasztalni
gyorsan az eget a szédítő kétségbeesésben.
Esténként levelet írsz, fogat mosol, pizsamába bújsz,
töltőre teszed magad, reggelre üzeneted jön.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-04-06 19:30:31
Utolsó módosítás ideje: 2022-04-06 19:30:31