apám
már nem karcolsz
nem sebzed meg az időt
vagy teret
maradsz mozdulatlan
örökre merev
a régi fotón még egymás mellett
de távolabb már nem is lehetünk volna
sose hittél bennem
aztán már én sem
a halmazállapotunk
a kételkedés lett
látlak minden éjjel
borostásan fekszel
az időkapszulámban
én meg ugrásra készen
a konyhaablakból bámulom a tavaszt
minden tiszta zöld fű bokor fa
kinn élet
mégis úgy látlak apám
mint tussaudi figurát
hajamba akad a csipkefüggöny
milyen groteszk látvány lehet
az én arcom elé hulló halotti lepel
alakod képe már barnul bennem
a lakk is töredezett
de mintha az ajtóban állnál
én meg mégis inkább
az ajtófélfát ölelem meg
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-03-29 19:01:10
Utolsó módosítás ideje: 2022-03-29 19:01:10
