Cingár

késő éjjel neonreklám rángatózik a szemközti homlokzaton
fentről telihold ügyel
ezüstrombuszok folynak az ablakpárkányra
az ágy sarkáig száműztem magam meztelen
csak talpam simul lábfejedhez
mi néha összerándul
arcod alig kivehető, ajkad elernyedt
fáradtság terített ki kócosan a kék lepedőn
szuszogsz álmodban piszkálod orrodat
s én elmerengek tested kontúrjain
lankák kamaszkarod hajlatán
nyakadon kanyargó árnyékok
elnyűtt plüsskacsám csőrén nyugszik füled
védtelen, lágy vonásaid papírra kenném
ne fájjon így
a lázcsillapító homály
az utcalámpák tudják
kívánom szeplőidet
a Wörthi tó tisztaságát tekinteted mélyén
barna pihéid köldöködnél
komisz mozdulataid
csak suta vágy ez
füzettel, tollal kezemben inkább aludnék végre a falnál
de nem tudok
vissza-visszalopózom ágyunkhoz újra meg újra
nem fosztogatni
csak hazatalálni nyurga otthonomba






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-03-13 19:45:32
Utolsó módosítás ideje: 2022-03-13 19:45:32