a katona

szerette a fű zizegését
télen léptei alatt a hó roppanását hallgatni
most csak kiszáradt fűcsomókat érinthet a keze

hó sincs sehol csak valami halk zizegés
hallatszik ha nagyon fülel
ám legtöbbször elnyomja a drónok hangját
az ágyúzásoké
csak ne zúgna minden repülő a fülében

az eső sem olyan mint pár nappal ezelőtt

ahogy végig folyik a szeme előtt
vörösbe öltözteti a tájat
azt az ismeretlen romhalmazt
gödrökkel tarkított utat
amin nemrég még autók száguldoztak

idővel megszokja a zajt
a fejében zúgó repülőket
s nem zavarja az arcát beterítő vér sem

a fájdalom álomszerű
lehet csak elbóbiskolt s minden iszonyat
kámforrá válik ha megtörli és kinyitja a szemét

akkor biztos látni fogja hogy kék az ég
sárga csíkokat fest a delelő februári nap
a kéz pedig amelyik a fejét tartja anyja keze

ez a kép egészen megnyugtatja
s mindörökre elalszik a lövészárokban







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-03-09 08:23:03
Utolsó módosítás ideje: 2022-03-09 12:36:01