mese a régi öregekről
Kunyhóban kevés a kenyér.
Csak dolgosnak, gyereknek futja.
Ez már az öregek sorsa:
Előttük üres a tányér.
Baktat az öreg a hegyre,
megroggyan olykor a lába.
Anélkül megy, hogy megállna,
egyetlen célja: előre.
Utána kaptat anyó is,
reccsen, zörög a csontja.
Még egy utolsót szólna,
de néma marad mégis.
A barlang várja már őket
Szájánál levetik ruhájuk.
Ennyi marad utánuk.
A szél felhőket nyit meg.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-03-07 01:44:53
Utolsó módosítás ideje: 2022-03-07 14:36:51
