Barázdák
Ücsörögnek, készek még újabb tüzelésre:
mélyükben ős hullámszárnyak verdesnek
kalapálnak forróságot, haddelhadd készül
elfojtott testrengés, mozdulatkuszaság.
Véletlen folyosókon áttolt betegágyak:
csúcsok kelnek ki az őrült simaságból
szökellnek el - földobott kövek hullnak
a lehetetlen hajnalfolyók mélyére vissza.
Habjain úszó tömegek mind az égre merednek:
már tornyos a felszín, gótikus ívek, formák
nyitnak új ablakokat, jeleket lőnek az űrbe,
lassuló lélegzetvételeink fénymondatait.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-12-25 20:16:44
Utolsó módosítás ideje: 2021-12-25 20:16:44
