Dacos hibákkal

Emlékszem még a régvolt bulikra
a Pozsonyiban!
a Berlinben!
a „kéglin”!

Vastag cigarettafüstben lehúzott redőnyök mögött
öten-hatan, ha voltunk. Néha
egy-két lány feljött
leült az életünkhöz
s ha borát megitta  elment.

Mi utánanéztünk
nevettünk
és majdnem sírvafakadtunk...

A Holnapot azért minden este vártuk
de másnapra sem értük utol
- kevés volt a pénzünk
   és rossz volt a bor –

S most
így vénülőben
újrakezdek mindent bár tudom
hogy szent a Holnap
- olyannyira hogy én el sem érhetem -

De zöld tollal írom a sorokat
szomorúan
bátortalanul
dacos hibákkal.

Hiszem
hogy valaki megérti egyszer:
engem nem kell megérteni
-  csak szeretni néha –
  (az jólesne   nagyon)

még akkor is
ha tiszta szívből meggyűlöltetem magam
Veled
Vele

és mindenkivel






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.