Jövőben bízó

A ház egyre csak romosodik.
Karjaim lustán hevernek mellettem.
Megátalkodottság kísérti szellemem.
Meglazult fogaskerekeim kevésbé
harcolnak a külső elemekkel.
Felhő ereszkedik a tudatomra.
.
A ház már majdnem romokban áll.  
Maradéka vagyok annak, aki voltam.
Feslő remény tapétázza a falat:
a megszépült múlt képei dekorálják.
Tompa fájdalom csak a jelen.
A jövő: titok — mindig bízom benne:
ajándéka örökre az enyém marad.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-09-20 11:50:27
Utolsó módosítás ideje: 2021-09-23 16:54:44