Néha


Néha volt, hogy nem jöttél velem.
Akkor nem láttam magam kívülről se.
Másnap ott ültél puha képzeletfotelban
és én visszazsugorodtam szégyenlősre.
Még megvan a parókád? – hallottam.
Ugye a szellemeknek nincsen szája?
Nem tudtam, honnan jön a kérdés…
és nem tudtam már gondolni se másra.
Néha volt, hogy nem ültél ott,
mikor a reménnyel sugdolódzni bújtam.
Hazudnak – hallottam megint
és hangod volt gombóc a torkomban.
Néha lesz, hogy nem jössz majd velem.
Kapaszkodni nem vékony a szalma.
Utólag megtudni, mi lett volna helyes,
csak ettől lehetek szabad ma.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-08-18 11:19:59
Utolsó módosítás ideje: 2021-08-18 11:19:59