múltba tévedt jövő
egy héten keresztül
moccanatlan aggyal ültem le a képernyő elé
a fényt magába zárta a sötétség
így láthatatlanságunk nem tűnt fel senkinek
nekem is csak most
hogy újra látom
magam körül a látóhatár ürességébe tévedt gondolataimat
gondolat?
ugyan már!
rikítóan vak rettegés a hit erejétől
hogy nem ismerjük fel a cápafogakat még akkor sem
amikor már a csontjainkon érezzük
restellem de nem tudom megítélni hogy van-e jelentősége annak
amit szinte naponta művelek
mármint ennek a betűbepötyögésnek
napi belső és külső készültségem és késztetéseim folyamatos provokálásának
hogy mond-e valamit másoknak is
vagy csak magam próbálom tisztázni felzabált életem
felöklendezett maradékaiban
– de talán pontosabb ha úgy határozom meg hogy „- ból” –
persze ebben a korban már mindegy kellene hogy legyen
– főleg számomra –
és így is lenne
– főleg az utódok szempontjából –
ha nem ijesztenének rám szinte naponta szembetalálkozó árnyékaim
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-07-19 23:40:52
Utolsó módosítás ideje: 2021-07-19 23:40:52
