Most
egy szempár kéne, hogy színről színre,
kéne két fül, hogy hallja,
kéne egy út, amin mozogni lehetne,
ami elvezetne önmagán túlra.
Mert mentem egyszer és úgy lett este,
hogy egyedül maradtam sebbel és kolonccal,
és befogadott egy ház, a szívén pihentem,
felfogott egészen: vérrel és mocsokkal,
hogy reggel szelíden lökjön újra útra:
Eridj még élni- volt ott három fonnyadt alma,
Ez a tiéd: a fül, a szív, a szem.
Akit látnak, csak az lát, azt hiszem,
ma nem emlékszem már csak a kezére,
a hit ott kezdődik, hogy annak ellenére.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-06-27 13:00:05
Utolsó módosítás ideje: 2021-06-27 13:01:59
