a repülős játék balladája
bevallom hogy a repülős játékot én találtam ki
míg a feldöntőset például a fiam
akinek öt éves korában még mindig a testem volt
a kedvenc csúszdája mászókája hintája futópadja
és daruja
aki nem egyszerűen csak játszotta ezeket a játékokat
de a legapróbb részletekre kiterjedő figyelemmel
szertartást csinált belőlük
és nevet adott nekik
a végtelen számú ismétlés során
nem csak ugyanúgy de
mondjuk a franciaágynak ugyanazon a meghatározott pontján
(múltkor nem itt volt a fejed és a lábadat sem így hajlítottad)
helyezkedtünk el
szóval a fiam bizonyos értelemben csan vagy zen
növendékké próbált nevelni engem
és ahogy a japánoknak teaszertartásuk úgy
nekünk almaevő szent ceremóniánk lett
a nyakamba ül
mindig egyet harapunk
ő én ő én ő
szóval a repülős játék ötletével én hozakodtam elő
kezdetben
csak egy-két párnát húztam lábaim közé a fiam meg bevackolódott
mi lesz mi lesz
az öreg egymotoros géppel nekiiramodtunk a mezőn
valahol a tenger és a kék hegyek között
amikor felbőgött a motor és repülőnk kíváncsi orra a felhőkre szegeződött
a fiam már izgult és nevetett
egyre több párnát hozott
pokrócot takarót
micimackót és malackát is
öveket bekapcsolni indulunk hahó
a felhőkön át részeg bukófordulókkal
és megdöntik a gépet a vad széllökések
balra jobbra úúúú
most megint jobbra
apa
és a fiam életében először elcsodálkozott saját heves érzelmein
amikor a szél az anyja térdéhez döntött minket
össze-vissza puszilta azt a a farmerbe bújtatott térdet
én úgy élvezem ezt a játékot anya
kiáltott álmélkodón
és alkonyodott már és a sötétben akart tovább repülni
hogy lássuk berlin london chicago fényeit
a csillagos eget
kapcsoljuk be a robotpilótát és dőljünk hátra
én meg egyszercsak azt mondtam hogy leállt a motor
gondoltam legyen egy kicsit izgalmasabb a játék hisz
van olyan hogy a motor leáll és csendben siklik a repülő
azután fél perc múlva ráadjuk a gyújtást
a propeller újra forogni kezd
de erre már nem jutott idő
a fiam mint egy kis pocok
villámgyorsan ugrott ki az ölemből és a hátam mögött összegömbölyödve
kezét a fülére tapasztva kiáltotta hogy
soha többé nem akarom játszani ezt a játékot
utállak apa utállak
(még egy dolog amit először mondott ki életében)
és sírt és ellökte a kezem és
nem engedte hogy föléhajoljak
mert ő már tudta igen addigra tudta sajnos
hogy az apjának nincs elég esze
hogy az apja nem is értette miről szól ez a játék
hogy nem a vakmerő repülésről
hanem a pilótakabin melegéről
a folyamatos átöleltségről
az életben csak elvétve tapasztalható biztonságérzetről
szól
t volna
és hiába szereztem új repülőt
aminek soha nem áll le a motorja
és vettem rá másnap hogy szálljunk fel
tegyünk még egy kört skandinávia fölött
uncsi vagy apa
unalmas ez a játék
koptatott le néhány perc után bocs de
inkább mesét akarok nézni
és az a tökéletes vadonatúj gép egy
elhagyott hangárban áll
azóta is
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-04-23 14:41:31
Utolsó módosítás ideje: 2021-04-24 09:23:24
