Ég a jégen – Lehoczki Katalin "térhajlító" művésznek
Szemednek a tó: Mindenség.
A kövek csillagrendszerek.
Kezed nyomán a tér felhajlik,
mint a szoknya alja a szélben.
Az idő lassan feléd görbül,
s míg tágul, te helyben maradsz,
hogy tetten érhesd fénynél is
sebesebben, a szépben a jót.
S ami a partról még csak jégnek
látszott, egy képen már az ég.
2016. január 29.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-01-18 19:50:47
Utolsó módosítás ideje: 2021-01-30 21:35:49
