Egy tekintetbe égett pillanat
elvitte az arctalan nyugalmat,
azóta küldetését keresve
itt szédeleg az árnyékvilágban.
Nevedet mélyen elhallgatja,
titkolva maga előtt a valót.
Sietnie kell. Megy és tovább kutat,
lusta romjaiból tápászkodva.
Valamiért így a jó! - hadarja.
Hiszen nincs társad, csak én! kiabál.
Veszteni már jól megtanítottál.
