rokkant rambó

olyan akartam lenni
mint a magányos hősök a filmekben
nem jött össze csak a magány
de próbálom fenntartani
látszatát egy átlagos életnek
az jó
hogy van tető a fejem felett
van ruhám és kajám
pár évvel ezelőtt
azt gondoltam
mindenre tudom a választ
kemény vagyok mint rambó
most meg azon imádkozom
hogy még ki tudjak járni a kutyámmal
néha úgy fáj minden
hogy üvölteni volna kedvem
nem bóklászni a dombokon
keresve már nem is tudom
kit vagy mit






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-09-29 16:44:04
Utolsó módosítás ideje: 2020-10-03 10:17:26