Ne gyere folyvást a végidőkkel,
hisz benne vagyunk;
ki-ki előbb lábal át e pusztaságon,
amivé tettük.
Elibe megyünk ráncainknak,
fölvarrhatónak hisszük valamennyit.
Szépek vagyunk,
némelyek a templomból jőve
kérésznek hiszik maguk.
Védett lények, saját mesével,
egyszeri zuhanásban.
