Anyáknapi köszöntő


Az anya, mindenéből a mindent adja
ezt őrzöm meg csontomban legtovább
szeretete mélyen átfűzet
mint szél lengte illatos ruhát

A legjtöbbet adja szájából, mint a madár
kútjából, mint az élet
útra repít, mint tobozból a mag
de szíve szerint csak magához ültet

Együtt akar látni, mint az erdőt
mit nem borzol fel soha semmi már
azt is eltűri ha közöttünk a bozót
de ő csak mindig- mindig haza vár

Az anya a napfény, kalászban a mag
az anya az öröm, az anya az ég
nyári szellő hűs legén az élet
a köszönöm, az étel, a sohasem elég

Ébredő reggel könny mosta arcon
az anya a bársony, a kimondhatatlan
gyertyán a kanóc, s vér a kardon
feltartott fehér békítő fonattal

S ki érti ezt meg? Ki érti?
csak  Isten adhat ily nagyot
semmiért mindent, önmagát
csak Isten adhat csillagot

Ez a kis virág oly pici hála
de elmondani mással úgysem lehet
hogy akit anya szűlt a világra
az ölelni miért őhozzá siet






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-06-14 04:04:55
Utolsó módosítás ideje: 2020-06-14 04:04:55