A sötétség völgyeiben vasoszlopok
meddő homokba döngölve
havazik az éj rácsain át.
A reggel már nem vigasztal:
ismét látszanak az árnyak
fakalapács ver csontot.
Elhallgattatásod nyomait
hideg szél hordja széjjel:
könyvlapok szállnak
a szétrugdalt hűlő parázs felett.