Légy, ami lennél
Kitereltem a legyedet a szobából.
Nem volt könnyű, alig ment ki önmagától.
Tudta jól te megvédenéd mindenképpen,
Akkor is becsüljük, hogyha nyűg az élet.
Ismertem jó régen nyű és báb korából,
Amikor fúrt, dermedt; hangos szárnya sem volt.
Amióta Isten dolgát nagyra vitte,
Vadászok rá, angyalok közül kiüssem.
Védett korban vagyunk most már mind a ketten,
Így szegényt, empátiával, mind kitettem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-05-04 09:56:17
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-04 09:56:17
