Anyám és a sors

Törökösen főzte a zacc miatt.
Aztán a csésze alján képeket látott.
Nagy házat, hűséges kutyát,
pénzt, lovat, a fiatal férfi jót jelentett,
a kalapos hivatalos ügyet, a macska
álnokságot, a nagy víz halált vagy
beteget.
Egyszer nekem is öntött,
azon a napon lettem nagykorú,  
ez kamu, gondoltam és  zaccal együtt
felhörpintettem.
Csak nevettünk, jobb is - mondta, nem kell
mindent tudnod. 

Azóta is érzem, itt van az íze a nyelvemen,
és meglehet, hogy ez az egész
nem is volt átverés.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-04-20 00:47:05
Utolsó módosítás ideje: 2020-04-23 21:42:48