Barátok
Azt hiszem, sosem voltam különösebben barátságos,
úgy értem, csak akkor dicsértem, ha őszintén gondoltam,
mégis tele vagyok ismerősök tömegével,
emlékekkel,
kivel hol voltunk együtt,
tanultunk, játszottunk,
dolgoztunk, üdültünk.
Rettentően örülök, ha rátalálok
egy ismerősre, aki még él,
elmesélem neki, hogy én is,
bár csak majdnem,
felemlegetem a közös emlékeinket.
A válasz többnyire arculcsapás.
Nem emlékszem rád - ilyet is kaptam,
vagy ja, persze, Te vagy az, aki levelét megírta.
Vannak azért becsületesek.
Elfogad ismerősnek, de nem szól hozzám.
Írok csetben, nem reagál.
Mit erőlködöm én, másfelé vitt utunk.
Az első golyóstollat Peti adta kölcsön,
vagy tán Balázs volt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-02-24 09:53:40
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-24 09:53:40
