A költészet művészete

(Szepes Máriának)

Nem akar művészkedni,
teremtősdit játszani,
megmutatja magát
okoskodás helyett;
a titok létében rejlik,
hogyanja övé,
és az oly más mindenkinél,
ez hát, mi összeköt,
már nem küzd ellene.

Százéves, kékszemű,
drága barátném,
az én szemem ilyen,
egykor jó, sötét szem volt,
mára hibáit tudom,
belekalkulálom tévedéseim,
olykor ki se nyitom,
és beszélek a valóságról.

Már-már félek,
mert nem hazudok,
legnagyobb tévedéseim
legigazabbak; akad,
ki gúnyolódik,
"emberismeret" mosolyg,
de én rosszkedvem elfedem,
tudok jobbat az emberről:
nos, ez az ars poetica.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-02-23 14:03:43
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-23 14:03:43