nem is értem hogy
vajúdtam az éjjel
izzadt percek múltak nyomtalan
súly taposta méhem
a csend zajtalan
hulló gyöngye
pörkölte az időt
végtelen körökre
fájdalom mint izzó penge
borosta hegyére ült
velem voltál
mint annyiszor
citromot csavartál kendőre
robbant bennem a kín
szűkölt minden erem
összpontosított a levegő
be-ki fújta tüdőm
horpadt ereje
mikor magába fogadott
a gyötrelem
parttalan tengerben
megszületett az élet
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-02-01 08:29:42
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-01 08:29:42
