Anyatölgy
Futottam meg kell nyugodnom.
...és sírtam. Nem veheted el a tölgyem
assisi nevében
hideg szent nevében
nem veheted el tőlem!
- és mint anyához futottam hozzád.
Te Vén Tölgy kitártad felém a kezed.
Mi baj? - kérdezted.
Hallgattam sokáig. A Nap ágyat vetett
a fekete tölgyek felett.
Kihoztam a lány versét. Szép
de amikor elolvastam
remegtem ordítottam és mindent megértettem.
A szívem!
Nem kapok levegőt!
Hideg van a fák törzse fekete.
Öleltelek és szúrt szúrt a szív.
Annyira tud fájni a lélek!
Anyagtalan pedig súlya nincs.
És ordítottam és öleltelek egyre jobban roppantani akartalak.
A fa kérgén folyt le a könnyem.
A vén tölgy felitta mindet.
Mindet itta.
Szarvasok.
EZT NEM VEHETED EL TŐLEM!
EZT NEM ADOM!
A KUTYAÚRISENIT NEM HALLOD?
NEM ADOM!!!
A szent nevében se!
Te lány ne vedd el!
Lány nincs senkim ne vedd el!
Szarvas bőg így.
---
Itt állok vén tölgy itt imádkoztam a kislányért
Meghalt. áttétes volt a rák.
Hitt az apja a vén tölgyben tudta a szeretésem.
Az utolsó remény maradtál nekünk.
Az utosó remények a csodák azok NINCSENEK.
Az apa fejét verte a fába. Vérzett a fehér homlok
ISTEN NE VEDD MÉG EL!
(Jób könyve)
A lélek anyagtan súlya nincs és mennyire fáj
Beleverted a fejed a fa törzsébe.
Vérzett nem törölted le.
Patakok vörös patakok a halál vizei.
Felkorbácsolt vizei.
ITT NINCS KÖNYÖRÜLET.
NE VEDD EL! NE VEDD EL! NE! NE! NE!
Isten ne vedd el tőlem! LÉGY ÁTKOZOTT!
Légy átkozott! Világ zúzd szét magad: egy Istent kérek én!
----
Ide jöttem hozzád hogy az el nem sírt könnyeimet kisírjam.
körülötted pici tölgyek és a piciket táplálod magadból
elrejted őket az ebrózsa mögé hogy más ne bántson. Hecsedli
súgja csitkenyék:
Anya!
Anya!
Anya!
Nem írtam verset hozzád soha.
ANYA!
ANYA!
ANYA!
...és minden felszakadt. Anya Tölgy anyám!
Mert nem vagy ANYÁM sosem öleltél át
de itt van helyetted a fa átölel
és felém tartja karját. Remegek. Ölelj fa tarts ha ájulok!
Tarts meg víz kéne
erősen.
Lecsúsztam láttam kérged.
Avarba ájultam fáztam kábultan és nem volt nálam víz
Nem baj nem baj ha rossz a versem te lány.
Ne vedd el tőlem nem veheted el tőlem!
Az istenre esküszöm nem veszed el. Az istenre esküszöm NEM!
...és csak szorítalak vén tölgy.
ÉLETEMRE ESKÜSZÖM NEM ADOM.
Anyám helyett anyám de anyám nincs.
ANYÁM !
Itt imádkoztam
érted
Katikáért
hogy meg ne haljon.
Anya-fa. nem látok.
Mohák benőtte gyökereid nedve.
Félek anyám helyett ölelj át tölgy
simogass Anyám helyett is! Már nem sírok.
Ahogy mindennap kitárod felém magad
mondod gyere minden nap.
Sötétedik. Ma sírtam először. A szentek hallgatagok hidegek
és jók.
Ma sírtam érted magunkért a szimbiózisért.
Egyik ágadból lefűrészeltek heccből.
Itt imádkoztam éveken át
fotóztam nevettem.
Valami fásultság.
Nem tudom elovasni mit írtam.
Bepisiltem félelmemben.
Halál előtt tisztul a test.
Anyatölgy amikor olvastam kést szúrtak belém.
Futottam hetven lépést és remegtem.
Szarvasok bőgnek így: halkan
aztán egyre hangosabban.
Anya-fa
ne vedd el tőlem fa-anyám ne!
Ne vedd el tőlem! - ISTEN KIÁLT
a bennem lévő haragvó kegyetlen
- mégis kéne egy Isten -
márványból faragom ki.
NEM VEHETED EL TŐLEM!
- a nadrágom vizes mint gyermekkoromban.
A papír szétmállott.
Nem bírom és suttogok:
Kérlek ne vedd el vén tögyemet!
Áldalak és egy súlyosabb áldással kell élned!
Áldással élni megvetés.
Anyám
aki ölel mint álmaimban de bevakosodott tükörré lett
vakfoltos tükörré hófehér ujján az ovális gyűrű VÖRÖS
kezében pálca - az oroszlán is üt.
Az oroszlán is belemar kölykébe -
ÜTÖTTÉL
---
Tudod milyen amikor senkid nincsen?
Anya nekem nincs senkim!
Anya elvesztem a fát mert kell Ferencnek
a hideg rongybabának.
Anya szúrt a szívem
mig futottam
a vén tölgyhöz.
A füvek szédültek.
Kecskerágó
és ott a bokor nehogy beleessek.
Könyörgök hozzád. te lány!
Istent kéne faragni haragvó istent csinálni
tomboló istent fák gyökerét csavarót.
Földből kidöntő faistent
villámot mi a fa besejében lángol.
Add nekem a kavicsaidat te lány!
Tűzbe velük!
Mind túlélik haragom ellágyulnak beige feketesima szép.
Szarvas bőg így egyre hangosabban.
A VÉN TÖLGY AZ ANYÁM.
Add hát a jeges szentnek aztán halni megyek.
Akkor tovább megyek addig amíg a mínuszok leesnek
Helyette áldalak nehéz e súly
Assisi szíve belesajdul
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-11-24 23:40:44
Utolsó módosítás ideje: 2019-11-24 23:45:26