Dalát a nyár...

Dalát a nyár ma végigénekelte,
s a kert alatt osont a rőt avarban.
Az őszi bánat ül nyakunkba lassan.
Lepelbe burkolózva jő az este.

A tó fölött a méla ködbe rejtve,
alig derengve szól egy árva dallam.
Talán a fűzfa álma nyughatatlan,
s a sípja sír az életen merengve.

A lenge szél szelíd esőt terelget,
csupasz faágak intenek feléje.
A szomjazó mező s a rét is ázik.

A néma csönd betölti most a lelket.
Fióka száll a fészkelő helyére,
s a jámbor ember is pihenni vágyik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-10-04 20:53:35
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-04 20:53:35