Télidõben

Télbe enyészett az ősszel még nyíló
Sok tarka mezei virág.
Búsul a kanász, juhász
Nem legelész már a konda, s a nyáj.

Alszik a természet, a növény vegetál
Fut a nyúl, ugrik az őz, majd meg-megáll.
A távolban varjak szállnak alá.
A fehér hótakarót tarkává alakítják.

Jól esik a csárdába betérni,
A kemence fűtötte meleg teremből
A hófödte Hortobágyi síkságra kinézni.

Elmerengni az elmúláson, s
Tudni, hogy jön majd a tavasz
Mely úrrá lesz a mélaságon.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.