Tomaji Attila : Stachura


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 1 órája
Szakállas Zsolt 3 órája
Tímea Lantos 3 órája
Filip Tamás 4 órája
Mórotz Krisztina 5 órája
DOKK_FAQ 6 órája
Kosztolányi Mária 6 órája
Serfőző Attila 7 órája
Pataki Lili 7 órája
Tamási József 8 órája
Paál Marcell 9 órája
Vadas Tibor 11 órája
Bátai Tibor 12 órája
Metz Olga Sára 12 órája
Ötvös Németh Edit 14 órája
Szilasi Katalin 14 órája
Bara Anna 18 órája
Misinszki Hanna 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 5 órája
Minimal Planet 6 órája
Conquistadores 9 órája
Hetedíziglen 16 órája
az univerzum szélén 17 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 23 órája
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Tomaji Attila
Stachura

Én,
költő, csavargó és szabadelektron,
ásványi türelemben s akarat nélkül élek,
mint a higany,
pedig mohó, meleg szemek figyelnek,
s néha a világ is térdemre ül,
hogy kisírhassa magát -

Éveken át bámultam tetovált napod,
ahogy vonszolódik az ég mögött,
a pestises táj fölött,
majd, mint ki jól megfigyelt mindent,
lehunytam szemem:
azóta fény patakzik zárt szemhéjaim mögül,
s kitörni készül belőlem nemzedékem neurózisa -

Életem mocskán néha váratlanul átragyog
egy-egy verssor, zongorafutam,
halott barátom arca, ahogy rágyújt,
aztán visszahullok oda,
ahonnan nézve a világ
oly reménytelenül el van rontva,
hogy csak ülök némán s kétségbeesve:
Te tudod, Uram, mi célod ezzel -

Átutazód vagyok -
húz valami a végek felé,
a széle felé,
a határvidék, mezsgyék, peremek s gyepük,
előretolt ívek, nyíltvizek s naptávolok felé,
iszonytatón csodálatos tévutak felé;

kicsiny rügyecskéje voltam egykor
e mai kegyetlen s mohó erdőnek,
mi egyetlen lüktető sebből nőtt,
s árnyékában már élni nem lehet, csak írni,
de sikerült kimásznom a gödörből,
hová démonaid löktek, Uram,
sikerült nem megtébolyodni,
s félresöpörni magamban a szemetet,
hisz tisztásnyi hely kellett csak,
hol elférhetek -

Azóta gyakran főzök rózsából teát,
s ha hosszabb útra indulok,
kardvirágot kötök oldalamra;
így élek, Uram, a Te országodban,
hol köd van,
                  kód helyett - - -






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Torzó (Budapest, 1991)
Kiadó: magánkiadás


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 03:31   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:33   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 02:05   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-03 01:15   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-03 00:45   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-03 00:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-03 00:01   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:57   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:51   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 23:36   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina