ferenc és a halál 2.0
ferenc a fák istene lett:
ősz óta ül egy vén tölgy
kiálló gyökerein.
Ő szabja meg az erdő rendjét,
a rácsorogó hólé,
az ázott hideg avar
nem bántja:
már egy évszázada halott.
„Bárcsak én lennék az erdők istene
- gondolja néha -,
aki megszabja az erdő rendjét,
akit egy vén tölgy gyökerein
ülve sem zavar a rácsorgó hólé.”
Egy holló van mellette, az néha
megkérdezi: kire vársz?
ferenc neki sem felel.
Utolsó szavait annak tartogatja,
aki mindenétől megfosztotta.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-09-18 18:40:26
Utolsó módosítás ideje: 2019-10-06 10:24:32
