A teremtés bája *
a teremtő boldog magányában ujjbegyéből egy trendi stadio,
világra szóló emlékmű kerekedik, gyűlik a sok méhsejt-szektor!
de a hömpölygő tömeg még sehol, késlekedik a nagy ováció.
a küzdőtér még nincs kész, bár korongján serénykedik a legfőbb rektor:
lám, a nagy kolosszeum egyik oldalán csóvába megy át a hullám.
áttörve a látóhatár, s csillagközi mértéket ölt: különös karéj!
lehet, hogy a mámor felmorajló hang-árja pernyeként visszahull rá?
győzelmek leendő emlékképei vetülnek: isten arcán némi kéj.
a játéktér még mindig amorf, s csak forog a massza, köröz a korong.
mígnem az úr álmot lát, s benne gigantikus küzdőteret. könnyedén
teremti meg a népek cirkuszának színterét, és csöppet sem borong
azon, hogy millió földönfutóban szikkadt már ki minden véredény.
*Jávorka Csaba : Mesterséges intelligencia című képéhez
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-09-18 16:33:39
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-18 16:33:39
