Szomjúság

míg télen, ha
eszembe
jutottál,
a kandalló
otthonos
melege
járta át
didergő
testemet

most, mikor
”tüzesen
süt le a
nyári nap
sugára”,
vagy te a
nagyapám
vénséges
diófájának
szerelmetes
árnya

vagy te az éltet adó,
kristálytvízű
patak
locsogó
csobogása,
melyből én
– szarvassá változott fiú –
egy kortynyit iszom csupán,
hogy tudjam,
hogy érezzem,
mennyire
szomjazom
rád

nap vagy,
belémégtél,
aranysárga
sugaraid
bennem kisütöttek

dűnéim
homokten-
gerében,
rejtőző
oázis
végre meg-
leltelek

nékem,
szomjazó
berbernek,
csak te adhatsz
békét,
hozhatod el
egy új élet
kezdetét





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-08-04 15:44:12
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-04 23:45:05