Lélekút
Nem olyan rég ébredtem,
hosszú út volt, ki egy gőgös világból,
melyből gyötrelem húzott…
- gyere velem! – mondta,
és én sebekkel borítva,
meztelen lélekkel születtem
meg újra.
Nem olyan rég ébredtem,
most már tudom
honnan jöttem,
és ha meg is botlok,
vagy megtörten, belülről vérzem,
szivárványruhám a vértem…
és soha, senkivel sem cserélnék sorsot.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-06-17 17:05:56
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-17 17:05:56
