A virágzó bogyiszlói gesztenyefák emlékére
a templomkert tőlük volt illatos
este csordultig töltötték a lombkupolákat
édes szaguk átbújt a kerítéseken.
meglehet makacs hozadékuk vagyok
Isten nekik növesztett bennem eret
felettük a templom csak cifra ház
gyökerük tovább él a holt folyó alatt
és álmukban virágot bontanak minden
június éjszakán
ilyenkor emlékeznek majd a házak
az utca lámpái mind hibátlan égnek
bogarak szállnak a fényes kiskapukra
és mellettük a legszebb hortenziák
csupán szépek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-05-29 14:11:17
Utolsó módosítás ideje: 2019-05-29 14:11:17
