szintek között bolyongunk
vagy csak egy páternoszter
padlóján kuporgunk
sebeinket nyalogatva
a sarokba szorított
állat utolsó harcával
létünk nincs prolongálva
zárójelek közé szorítva
aposztrófokat álmodunk
de a kettőspont után
kiüresedik minden vágyunk
feladjuk - elhallgatunk
és magunk rakjuk ki
a sor végére a pontot
