EDDA-BLUES HELYETT

Icukának

Voltam volna villám, káromló öntudat,
kísértő józanság, megtorló ős-harag,
pusztulva pusztító energiamező,
képzelt romjaiból újjáépítkező.

Ám teret hazudtak féltékeny istenek,
hol lüktető káoszt kényemre szeghetek
jog-erkölcs-igazság kristályfonalával,
hol privát prófétám öngerjesztve szájal.

Léthez bölcsesedve próbáltam alakot:
smaragdtól ihletett, nikkellel matatott,
macskamódra tátott rubin pupillából
plazmaként kicsaptam. Felrobbant a jászol.

Rebbentek a barmok. Körülzártak újra!
Tapostattam nyálas, vérző koszorúba.
Nagy Imre gerincén birodalmi tankok
balettoztak nékünk diótörő-hantot.

Lettem a jussomon botrányosan árva,
visszasiránkoztam bármi szemsugárba,
mit nem csipkéz tőlem törvény szakadatlan.
Rózsás, kettős alsó horogvonaladban

meg nem ismertem az eljövendő Hámort:
smaragd-rubin nélkül agyam meg se látott.
Bőszen rohamoztam zsoltárok börtönét.
Hős idő! Koncz Zsuzsa még Angyalföldön élt…

Nyers voltam, nem főztek kortársi katlanok.
Lyukói dombodon varázsló andalog:
tiltott dimenziók koordinátáit
kitörli belőlem. „Három Té” irányít.

Elveszett kapumra ércek bőröződnek,
maradok csupa „I”-csupa „cu”-őrzőnek,
körülnőnek hamvas, körkörös, lágy romok;
nem álmodott senki, és én sem álmodok.

Kezed ködét sejtem hű Nagymackóm fején,
kiscicák szemével öled fénylik felém,
smaragddal-rubinnal oly puhán tündököl…
Arcomhoz készül a legutolsó ököl.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Dies irae (Budapest, 2019)
Kiadó: Arany Sólyom Kulturális Misszió
Feltöltés ideje: 2019-04-19 17:11:59
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-19 17:11:59