Indián nyár

Már hónapok óta szeretnék valamit mondani.

Kerekedik, alakul bennem a dolog.
Közben kinéztem az ablakon és látom, hogy nagy tömbökben esik a hó. Kőkemény a tél.
Ezt hogyan lehet kibírni, nem tudom. Valahol bezzeg nyár van. Látom a TV-ben,
hogy Kis Bölény Texasban lovakra és fehérekre vadászik éppen.
Hagyhatnák egyszer végre nyerni.
A fehérek szekereken menekülnek.
A helyükben kidobálnám a szekérből a fölösleges dolgokat.
A televíziót, a mosógépet, a szobabiciklit, a Neoton Famíliát és a Lenin összest.

Hetek óta el szeretném mondani.

De oly sok az elvárás, hogy attól tartok, ha
meg is felelnék legalább ötnek, nem merül-e
föl egy hatodik? Meg kéne indokoljam, hogy
miért vagyok hol ilyen, hol olyan?
A leendő talán síkos talaján evickélek.
Közben az indiánok megintcsak vesztettek. Na persze.

Mondanék hát neked valamit.

Különvalóságunk a mi külön  valóságunk.
Ámde valahol a Légyszeszgyár utca és a képzelet határán mégis létezel.
És kellesz.
Épp csak meg kell találjalak Téged.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-15 17:34:11
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-22 13:57:00