Az elejtett faun

Ma borul a rendszer, lázad a csavar: lazul.
Szép István helyett trónra lép vad Vazul.
Gyógyszerrel kezel az áldozat, hogy megbetegítsen.
Ma tartóshullám vasal szögegyenes tincset.

Ma a kopár táj él. Égen hajnali tajték.
Temérdek ék az ékkő. Kibirhatatlanul szép.
Valaki vét. Ismerős idegek. Hajban kéznyomok
matatnak, mint havas, patás állatok.

Mai vagyonunk: remegő nyilak pendülés után.
Ma visszatér a leölt őz sután.
Vadász és áldozat között egy húrnyi pendülés.
Húrelmélet köszön rám. Reményem másik tér.

Ma át kéne aludni ezt az estét.
Vagy megsimogatni az éberen ficergőt.
Hajnalban hajlakkot fújni, gézre kenni rúzst.
Levadászni végre a már elejtett faunt.

Ma le kellene peregnie és újra járnia mindennek.
Falhoz vágni a vekkert. Nézni: a sok csavar mint remeg.
Ma kellene tudni, hogy tényleg nincs bocsánat.
Most aztán végképp ide kéne adni a szádat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-01-07 22:24:37
Utolsó módosítás ideje: 2019-01-07 22:29:02