Jégvilág

szirmokban hull alá a perc
csúszkál szállongó apró kristályon
oldott fehér idők úsznak
varjúsereg didereg az ágon
a fakéreg is fázik, csak
egyik fele barna
koccan a lég, mintha
az isten hidege
az ablakokba marna

fagyos szemű halak mosolyognak
jég alatt a tóban
mint rozsdás kilincs nyikorognak
kidobott gyerekek a hóban

messze még az olvadás
isten elzárta a jégcsapokat
unalmában hóból épít
(mintha nem is tudna jobbat)
túlvilági fényes torlaszokat

szilánkokban hever előttem a fagyos táj
szívemben meleg árnyak fáznak
hófehér madarak lógnak a fákon
és a csikorgó szelek is
állig gombolt kabátban járnak





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-12-25 17:27:04
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-25 17:27:04