Csendesedve
Az ősz mindig ezt hozza,
kétely húzza ócska bőröndjét,
nyár heve sminkjét lemossa,
foszlik az avítt redőnyléc.
Bújj a kályha mellé hamar,
gesztenyét pirít a melegség,
csókold hányavetin nyakam,
emlékről folyik a festék.
Vége van a csinnadratta nyárnak,
utolsót rúgja kacaja,
mindenhol vágják a fákat,
álmot dönt halomra moraja.
Örülni kéne talán míg lehet,
törődött rongyszőnyeg alatt
gyöngyre lel a rendrakás,
halkan őrli apróra fogam.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-12-24 18:21:42
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-24 18:21:42
