Szürreál zavar

Árnyékmerevítők tartják az időt,
s ha kicsap medréből átgázolsz
rajta, merev lábbal,
cipőd talpalás után vicsorog,
te kézen mászol, egyensúlyba
billenve zuhansz, elhízott halál,
még mindig felfalna,
vihogva menekülsz előle, dombokon
suhansz, mik emberi csontok halma,
egy apát, egy anyát temettél, szeretőt
számolatlanul, s ha agyonvernek majd,
húzd magadra a vérfoltos lepedőt,
elloptak örökre, kiálts hát tolvajt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-12-24 07:34:23
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-24 07:34:23