keresetlen percek ( Juhász Tibornak )
asszony ül az ágyon
fáradt arcán szarkaláb
szeméből a párhuzamok
mintha égbe futnának
ez a hajnal most sötét
belehasítanak a vonatok
pont olyan kíméletlenül
eszik az idejét
mint az összes többi pillanat
minden erejével erre az
egyre figyel
feltámad a szél
csilingelnek a vitorlások
látja őket hogyan
távolodnak el
fehér vásznak a tavon
félmosolygósan
tűnnek a messzibe
egy asszony munkába megy
nem ér rá
hogy boldogtalan legyen
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-12-02 09:44:55
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-02 09:47:23
