Váróterem

Fehér ajtók tükrében sántikálás,
mankó, sóhajtás.  
Ócska székeken gyereknyafogás,
tenyérbe helyezett fej, vég nélküli
táskában matatás, keresztrejtvény, mobilt nyomkodó ujjak
és falat meredten néző szemek.
Valaki létrával áthalad a folyosón,
majd egy másik, festékes vödörrel.
A díszlethez tartoznak.
Az állandó neszezésben,
ritkán nyíló ajtó mögül elhangzik egy-egy név.
Indul a következő óra.
A behívottak helyére újak jönnek.
A különbség észrevehetetlen.
Nem beszélnek. Néhányuknak
hang nélkül mozog a szája.
Diagnózisaikat szorongatják.
Csak aki az ajtón kilép, annak más a ruhája.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Magyar Napló, 2015/9
Feltöltés ideje: 2018-10-29 22:22:46
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-29 22:22:46