M a g á n y

Hideg, kemény szavak vádlón visszhangzanak,.
Fekete tűz, halott, fénytelen, lángtalan,
szobrok ülik körül, feltámadásra várnak.

Méh-viasz babák olvadnak könnyekké,
kóc hajak perzselődnek, a hamu égre száll.
Lassan tapasztom magányom a kövek közé,
létezésed vállat rándítva odébb áll.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-22 21:20:40
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-22 21:20:40