Míg újra látlak
Csepp az idő, mely köztünk áll
Ringató, örvénylő tengerár
Mit le kell nyelnem mind
míg újra látlak.
A csepp itt előttem tudom
Ő a biztos következő. Mégis
mintha porig kéne innom a végtelent
arcodért.
Lényed emléke tisztán vigasztal
Hangod átölel, s oly közel
von magához, mint a táj.
Ajkaid közt angyalok laknak
S tündérek lámpásai villannak
mosolygó fogaidon.
Te vagy vágyam az elvarázsolt
kastélyban. Látom a
jövőt. Torz arcod a gömbben
homályos is. Tán koszos a víz
vagy könnyem e káprázat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Összegyűjtött Versek (, 2017)
Feltöltés ideje: 2018-10-22 09:07:16
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-22 09:07:16