Vastükör
fölfújódnak
néhány planetárium kinyitja szemét
és mégsem látnak engem
hordj el, patakként
koldusként, mint egy cipőt
inget
aurám körbevesz és ködbe vész
vészhíradót közvetítek
háború van odakint
bennem is
púpos
az út, spirális karok mélyén
ott heverek
fekete szemem vastükrében
elmosódnak vonásaim
meghajlik tér és idő
lyuk támad
honnét veszek még el, mi lesz
mi lehet, a lehetséges
csatornák közül
végtelen sorozatokban
megbeszélem
van-e maradás?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-10-18 11:00:37
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-18 11:00:37
