Holt lelkek álmodnak


Paradoxon minden, örök éjszakában,
fekete világ, fáj-halott érzések,
nincs már öröm, eltűntek a félelmek,
egyen lelkek a holtaknak hadában.

Halottak, test nélkül, csak lebegnek,
földi terheket cipelnek, egy mosoly
felrémlik, egy könny, Tartarosz fogoly,
mocskosak, a Sztüx folyóban fürdenek.

Testük már eldobták, de még élnek,
pokolban pokoli érzés - éreznek,
és tudnak sírni - tudnak siratni.

Kegyetlen bosszú - tudnak emlékezni,
nincs megnyugvás, örökös vándorút,
dobj értük a folyóba egy koszorút.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-08 09:02:35
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-08 11:36:02