túltettem magam



magadból öleltél semmivé
adtál verőereket
dobbanásokat
szakítottál belőlem részeket
vetted szívemet magadnak
méltattál éjjel
és méltattál nappal is
ám kikacagtál, ha halni jöttem
sajgó vállaim felett
sosem voltál ott
meggörnyedten
szóvá tetted, hogy vagyok
hogy létezik az élet
és minden makrancos dolog
belőlem kelt ki,
belőlem éledt
mondtad: tagadod,
hogy létem neked virít,
avarmúlt fájásokban
csókod jövőt hamisít
kaptam tőled terheket
kaptam vihart és fázásokat
zokogva jártam egymagam
majd eldobtál és én meghasonlottam
bűnöket szítottál
és felkavartad a port
majd összeroppantottál bennem
minden undort
védtél és üldöztél
hazug kebleden szerettél
dédelgettél, korbácsoltál
hol akartál, hol gyűlöltél
kivirágzott bennem fájdalom
és kínokba szedtem össze a napot
így tettem túl magam

nélküled

az összes vádakon





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-09-10 11:06:06
Utolsó módosítás ideje: 2018-09-10 11:06:06