Kamaszkor

Kamaszkor

Csak egy biztos pontot adjál,
hogy kikezdhessem azt is;

hogy repülnék fészekkötött lábbal,
folyton hátranézve, miként szokták,

szabadeséssel kezd a szárnyalás is,
add meg nekem a megtagadás

mögötti biztosat, legyen ki nélkül
egyetlen legyek, ki nincs egyedül.

*
Folyvást

Megannyi sejtet tartok össze,
Örökös harcban biztosítok
Némi harmóniát,
Még arra is figyelek,
Neked jó legyen,
Pedig nekem nem nagy szám.
Ha lefelé, befelé ennyi közöm,
Kifelé, föl mennyi lehet,
Elvégre sejti szinten
- gondoltam kis kamaszon -
Vagyok a világegyetem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-09-09 11:28:13
Utolsó módosítás ideje: 2018-09-09 11:28:13