Kamaszkor
Kamaszkor
Csak egy biztos pontot adjál,
hogy kikezdhessem azt is;
hogy repülnék fészekkötött lábbal,
folyton hátranézve, miként szokták,
szabadeséssel kezd a szárnyalás is,
add meg nekem a megtagadás
mögötti biztosat, legyen ki nélkül
egyetlen legyek, ki nincs egyedül.
*
Folyvást
Megannyi sejtet tartok össze,
Örökös harcban biztosítok
Némi harmóniát,
Még arra is figyelek,
Neked jó legyen,
Pedig nekem nem nagy szám.
Ha lefelé, befelé ennyi közöm,
Kifelé, föl mennyi lehet,
Elvégre sejti szinten
- gondoltam kis kamaszon -
Vagyok a világegyetem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-09-09 11:28:13
Utolsó módosítás ideje: 2018-09-09 11:28:13
